Karesz személyes naplója: A Jóisten is Fideszes '

2011. december 5., hétfő

A Jóisten is Fideszes '

                A világ legjobb vallás törvénye lép életbe Magyarországon 2012-ben.14 vallás lesz hivatalosan elismerve.A többi is működhet,de nem mint vallás.A kétharmados többséggel rendelkező Fidesz-KDNP törvény rendet teremt vallás ügyben Magyarországon.Van egy lehetőség még arra,hogy egy felekezet elismert vallás legyen,akkor ha a Parlament kétharmados többséggel megszavazza.
   Ez a vallási törvény kivívta a külföld bírálatát,de ez lényegtelen,mert a törvény életbe lép.Mi lesz a kisegyházakkal ? Megmaradnak?Illegalitásba vonulnak? Még a kádári korszakban sem volt példa az ilyen szigorú vallási törvényre.De ne a múltat emlegessük,mert a Fidesznek nem tetszik.
               A bejegyzés címét Iványi Gábor metodista lelkész interjúból vettem.Mert 2012-től találó ez a kifejezés.Nagyon érdekes az interjú.Ebben a bejegyzésben olvashatnak néhány részletet.

Eljött az idő, amikor bizonyos vallási közösségeket jogfosztott állapotba akarnak kényszeríteni

Móricz Simon

– Kevesen tudják, hogy a Kádár-korszakban kénytelen volt éveken át „utcai prédikátorként” végezni lelkészi szolgálatát.

– A hetvenes években kis időbeli eltéréssel az adventistáknál és az én egyházamban, a metodistáknál is tisztogatások kezdődtek. A Kádár-rendszerrel kollaboráló egyházi vezetők megszabadultak a számukra kellemetlen csoportoktól. Az adventistáktól kitett társaság megalakította a Keresztény Advent Közösséget, mi pedig létrehoztuk a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösséget. Mindkét egyházban ugyanaz játszódott le, azzal a különbséggel, hogy ellenünk még bírósági eljárás is indult. Ötödmagammal felfüggesztett börtönbüntetést kaptam. Mivel illegalitásba kényszerítettek, csak az utcai igehirdetés maradt. Négy és fél éven keresztül tartott: a kizárásunktól kezdve egészen 1981 októberéig, amikor is az Állami Egyházügyi Hivatal kegyeskedett elismert vallási felekezetté nyilvánítani minket.
– Ennek a gyülekezeti teremnek is megvan a maga sorsa.
– A negyvenes évek első felében, a Horthy-korszakban a metodista egyházat „kommunistagyanús” képződménynek nyilvánították, és feloszlatták. A kispesti gyülekezeti termet úgy sikerült megmenteni, hogy az egyház papíron átminősítette asztalosműhellyé. A háború után nyerte vissza hitéleti funkcióját. Amikor 1977-ben végképp ellehetetlenült a helyzetünk, és mennünk kellett, megfogadtam, hogy addig nem borotválkozom, amíg vissza nem kapjuk. Korábban csak bajuszom volt.
– A szakállát elnézve nincs helye sok kérdésnek.
– A gyülekezeti termet eladták, még a rendszerváltás előtt lebontották. Lakóház épült a helyén. A kispesti önkormányzat engedélyével a kilencvenes évek elején emléktáblát helyeztünk el a falon. Nem is tudom, ott van-e még.
– Miért lépett fel a Kádár-rendszer olyan keményen egy nem túl jelentős és befolyásos felekezet ellen, amilyen a metodista egyház is volt?
– A hatalom szerintem rosszul mérte fel, milyen emberek alkotják az egyházakat. Sokkal kevesebb megalkuvást, és sokkal több gerincességet tételezett fel róluk. Nem jött rá arra, hogy az „érett szocializmusban” – néhány elszigetelt katolikus és más csoporttól eltekintve – már nem kell félnie az egyházaktól. Amikor engem tízhónapos felfüggesztett börtönre ítéltek, egyúttal a lelkészi tevékenységtől is eltiltottak. A bíróság megfenyegetett, hogy letöltendő börtönbüntetést kapok, ha megszegem a tilalmat.
– Nyilván az új egyházi törvényre gondol, amely mindössze tizennégy felekezetnek adja meg az egyházi státuszt. Önök is kimaradtak. Veszélybe kerültek a hajléktalanokat és időseket ellátó intézményeik, a szegény és cigány gyerekeket oktató iskoláik is. Egyesületként nem jogosultak arra a támogatásra, ami az egyházaknak jár.
– Az érdekesség kedvéért említem meg, hogy a Kádár-korszak bírósága – más „bűncselekmények” mellett – egyesülési joggal való visszaéléssel vádolt. Nekem az volt a válaszom, hogy ilyesféle jogsértést már csak azért sem követhettem el, mert az egyház nem egyesület. Úgy látszik, eljött az idő, amikor bizonyos vallási közösségeket jogfosztott állapotba, egyesületi formába akarnak kényszeríteni.
– Tavasszal, még az egyházi törvény megszületése előtt levelet írt Kövér László házelnöknek. Szóvá tette: a kormányzat mindent elkövet annak érdekében, hogy megnehezítse vagy ellehetetlenítse egyháza vallási, szociális és oktatási tevékenységét. Tehát aligha érték váratlanul a fejlemények.
– Engem tényleg nem, de néhány más kisegyház vezetőit annál inkább. Olyanokat, akik sülve-főve együtt voltak a Fidesszel, kampányoltak mellette. A jobboldal kétharmados győzelmét az Úr akarata beteljesüléseként értékelték. Meghallgatást nyertek az imáik – nyilván a Jóisten is fideszes. Aztán jött a hideg zuhany, a kormány őket és egyházukat is körön kívülre lökte. Szegények teljesen összezavarodtak, fogalmuk sincs, hogy mit rontottak el. Hogyan eshetett meg velük ez a csúfság? És a háttérben minden követ megmozgatnak: hátha megkönyörül rajtuk a hatalom, és legalább pótlólag felkerülhetnek a listára.
– Mi az első személyes élménye Orbán Viktorról?
– Valamelyik ellenzéki gyűlésen láttam először, talán még az SZDSZ elődje, a Szabad Kezdeményezések Hálózata rendezvényén. Azonnal kitűnt az egyéniségével. Az összevissza beszédben ő érvelt a legértelmesebben. Imponált, hogy milyen magabiztos és okos. Később, a választási kampányban fideszes létére eljött hozzám Békásmegyerre, egy lakossági fórumra, hogy segítsen nekem, az SZDSZ-es jelöltnek.
– Miért éppen ön keresztelte két legidősebb gyerekét, Ráhelt és Gáspárt?
– Donáth Laci evangélikus lelkész barátom felrótta, hogy nem tartottam titokban ezt az eseményt, de az én felfogásom szerint a keresztelkedés kifejezetten a nyilvánosságra tartozik… Megjegyzem: a kilencvenes évek elején az SZDSZ frakciójában ült a legtöbb lelkész. Orbán Viktortól kellene megkérdezni, miért éppen rám esett a választása. A gyerekekről csak annyit, hogy mindketten nagyobbacskák voltak már, mint egy csecsemő.
– A Fidesz akkoriban antiklerikális pártnak számított. Orbán Viktorról azóta megtudtuk, hogy református vallású, felesége, Lévai Anikó pedig katolikus.
– Az volt a benyomásom, hogy Viktornak nincs semmiféle vallási kötődése. Anikónak már inkább, de nála se éreztem különösebben erős elkötelezettséget. Rögtön az elején tisztáztam velük, hogy nem akarom „bekebelezni őket” az egyházamba. Fontos, hogy nem metodistának kereszteltem a gyerekeket, hanem metodista szertartás szerint – így szoktuk mondani – Krisztus testébe. A keresztelő után náluk ebédeltünk a feleségemmel, egyszer ők jöttek el hozzánk. Máskülönben nem jártunk össze, a szó hagyományos értelmében nem voltunk barátok. Kellemes, szívélyes kapcsolatként jellemezném a viszonyunkat. Mármint addig, amíg egyáltalán volt közöttünk kapcsolat. Hosszabban utoljára Anikóval beszélgettem. Valamikor 1998 után – annyi biztos, hogy már a Fidesz volt kormányon – eljött ide, az egyházunk Dankó utcai központjába, hogy kikérje a gyerekek keresztelési papírjait. Úgy tudom, egyiket a reformátusokhoz, a másikat a katolikusokhoz vitték át. Kedvesen eltársalogtunk, nyoma se volt közöttünk feszültségnek. Lévai Anikót a mai napig nagyon tisztelem. Szeretném tisztelni a férjét is, de ő miniszterelnökként nap mint nap megakadályoz abban, hogy ez sikerüljön.
Teljes cikk : http://nol.hu/