2009. február 9., hétfő

A testünk titkai .

Az emberi test titkai .

Tisztelt Olvasó ' Az emberi test egy csodálatos alkotás .Az Alkotójának minden elismerés jár. Miért?
A Tisztelt Olvasó eldöntheti ,hogy a bizonyitékok alapján elfogadja , azt a tényt,hogy ALKOTVA vagyunk.Az emberi test működése csodálatos és semmi máshoz sem hasonlitható .A teljesség igénye nélkül lett elkészitve ez az oldal.A http://www.patikamagazin.hu honlap alapján lett elkészitve. Bővebb információt a http://www.emberitest.lap.hu honlapon kap. Hasznos időtöltést kivánok '


Bőr

Agy

Szív

Tüdő

Gyomor

Lép

Máj

Epehólyag

Hasnyálmirigy

Belek

Vese

Nemi szervek

Csontrendszer

Érrendszer

A vér

Izomrendszer

Ízületek


Bőr


A testünket borító, a környezettől elhatároló, ill. a környezettel összekötő szervünk a bőr. A testfelszín legnagyobb része szőrrel fedett. Sima, szőr nélküli bőr csak a tenyereket és a talpat borítja.
A bőrt hámszövet, laza rostos kötőszövet, valamint több-kevesebb zsírszövet alkotja. Réteges felépítésű: a felszíntől befelé haladva hámra, irhára és bőraljára (zsírszövet) tagolódik.

A bőrhöz tartoznak a bőrfüggelékek vagy járulékos szervek: a szőrtüszők, a faggyú- és verejtékmirigyek, valamint a körmök.

A bőrfelszín rajzolatát a hámlécek és hámbarázdák egyénenként változó, jellegzetes lefutása adja. Ez különösen a tenyéren és a talpon kifejezett, amelynek a kriminalisztikában van nagy jelentősége (ujjlenyomat).

A testfelszínen futó apró barázdák sokszögletű rajzolatot adnak. A barázdák irányát, a hasadási vonalakat az irha, valamint a bőralja kollagénkötegeinek lefutása határozza meg. (A plasztikai sebészetben nagyon fontos a hasadási vonalak figyelembevétele. A metszéseknek ezt az irányt kell követni, mert ellenkező esetben a bőr feszülése a sebszéleket széthúzza, és a műtét helyén szélesebb hegvonal keletkezik.)

1. Felhám (epidermis). A hám a testfelszín nagy részén kb. 0,2 mm vastagságú. Legvékonyabb a szemhéjon, legvastagabb a tenyéren és a talpon.

2. Irharéteg (cutis). A szemhéjon 1 mm, a háton 10 mm is lehet, a test többi részén kb. 3 mm. Kisgyermekkorban puhább, kocsonyásabb, később szívósabb, mert a rostos elemek kerülnek túlsúlyba, időskorban pedig atrofizál (elvékonyodik).

3. Bőralja (subcutis vagy zsírszövet). Az irha és a bőralja nem különül el élesen egymástól. A bőr alatti zsírszövet sejtjeiben a tartalék tápanyagként felszaporodó zsír a sejteket gömbökké formálja. A kötőszövetes sövények közé préselt zsírlebenykék részben mechanikailag védenek (pl. a fejtetőn, ujjbegyeken), részben a bőr rögzítésével, feszesen tartásával a tárgyak fogását teszik lehetővé. A bőr alatti zsírszövet mennyisége és eloszlása lényeges a test esztétikai vonalainak kialakításában.

A bőr érző és mozgató idegrostjai a gerincvelőből erednek. Az érzőrostok közvetítik a fájdalom-, hő-, nyomás- és tapintásérzetet. A folyamatos tapintás- és hőingerekhez egy idő után hozzászokik a bőr. (Ezért nem érzékeljük pl. a ruha nyomását.)

A bőr baktériumflórája

Az egészséges ember bőrének felszínén betegséget nem okozó (apatogén) baktériumok élnek. Ezt a jellegzetes mikroflórát különböző Staphylococcus és Propioni baktériumtörzsek alkotják. Az utóbbiak a szőrtüszőkön át a faggyúmirigyekbe jutva azonban nemkívánatos változásokat (pl. akne) hozhatnak létre.

A bőr “működése”

A bőr nem csak testünk külső burka, hanem célszerű működése révén védi szervezetünket a mechanikai, a fény-, a hő- és a vegyi ártalmaktól, részt vesz a hőszabályozásban és van bizonyos mértékű légző, kiválasztó és felszívó funkciója is.

A bőr felszínén található vékony zsírréteg (bőrfelszíni lipid) faggyúból, szaruzsírból és verejtékből álló ún. v/o típusú (víz az olajban) emulzió; savas kémhatású, pH-ja 4–6 között változik. Mivel a kórokozók nagy része alapvetően lúgos közegben él, savas közegben elpusztul.

A bőr és a bőr alatti zsírszövet jó hőszigetelő, így passzívan védi a szervezetet a hőingerektől. Az erek és verejtékmirigyek működése révén azonban a bőr aktív hőszabályozó is.

Érdekességek

• A bőrt apró sejtek milliói alkotják. Egy bélyegre 600 000 férne el belőlük.
• Testünk felszínéről állandóan pici bőrlemezkék válnak le. Havonta legalább egyszer megújul az egész bőrünk.
• A test legérzékenyebb részei a kéz, a talp és a száj. Felszínükön több az idegvégződés, mint más területeken.
• Ha fázunk vagy hirtelen megijedünk, a bőrünk libabőrös lesz. Mindegyik dombocskát a szőremelő izomnak hívott kis simaizom alakítja ki. Ezek az izmok függőleges helyzetbe hozzák a szőrtüszőket, s égnek meresztik szőrzetünket.
• A melanin a bőr felhámjában, a szőrzetben, valamit a szem recehártyájában és szivárványhártyájában előforduló barnásfekete anyag. Elnyeli a napfény káros ultraibolya sugarait, s megakadályozza, hogy ezek károsíthassák a testet. Az ultraibolya fény hatására fokozódik a melanintermelés, sötétebbé válik, lebarnul a bőr. A sötét bőrű emberek bőrében sok, míg a világos bőrűekében kevés melanin van, bár helyenként kis sötétebb bőrfoltokba, szeplőkbe tömörül e színanyag. A melanintermelést egyetlen gén szabályozza. Akikből hiányzik ez a gén, albinónak hívják.


Az agy - Túltesz minden számítógépen


Arisztotelész még azt hitte, hogy a lélek központja a szív, és hogy voltaképpen az agy felelős a szív kihűléséért. Ez az elmélet több mint ezer éven át tartotta magát. Ma már azonban sokkal többet tudunk az agyról...

Az agy a legfontosabb szervünk. Nélküle nem látnánk, hallanánk, sőt beszélni sem tudnánk. Úgy működik, mint egy komputer.

Tudjuk, hogy bizonyos részei meghatározott funkciókért, például a látásért, a beszédért vagy a hallásért felelősek. Az azonban még ma sem tisztázott, hogy mi zajlik az agyban akkor, amikor reménykedünk vagy tervezgetünk vagy eszünkbe jut egy-egy szellemes megjegyzés.

Az agy védelme többszörösen biztosítva van. Egyrészt a koponyacsont, a puha és a kemény agyhártya révén, melyek védőburkot képeznek az agy körül, másrészt az agyvíz által, amelyik egyfajta lökésgátlóként a rázkódástól és ütésektől védi az agyat. A speciális sejtekből álló, úgynevezett vér-agy gát az érzékeny idegsejteknek nyújt védelmet a vérkeringésből származó káros anyagoktól, ugyanakkor átengedi az agy számára fontos táplálékot jelentő oxigént, a fehérjeépítő elemeket és a cukrot.

Az agyféltekék különböző funkciókért felelnek. A jobb félteke felelős a vizuális képességekért és a térérzékelésért, befogadja a világ tágabb képét, azonfelül vezérli az absztraktabb gondolkodási folyamatokat és az érzelmi reakciók némelyikét. A bal félteke elsősorban a verbális képességekkel és az információk részletes, rendszerező feldolgozásával áll összefüggésben. A beszéd, az írás és az olvasás szintén a bal félteke irányítása alatt áll. Agyunk jobb fele irányítja testünk bal oldalát, bal fele pedig a jobb oldal működéséért felelős.

• Az agy több mint ezermilliárd idegsejtet tartalmaz, tömege elérheti az 1,4 kg-ot.
• Amikor az idegsejtek intenzíven működnek, a test oxigénjének körülbelül 20%-át használják fel.
• Az emberi idegrendszer 300 km/óra sebességgel küldi az üzeneteket.
• Az agy energiaszükséglete szinte kifogyhatatlan: bár a test teljes súlyának csupán 2%-át teszi ki, mégis a test által felvett oxigén egyötödét használja fel.
• Ha az oxigént hordozó véráram akár 10 másodpercre is megszakad, elveszítjük eszméletünket.

Anatómia

Az agy a gerincvelővel együtt alkotja a központi idegrendszert. Az agy legfontosabb részei a nagyagy, az agytörzs, a kisagy és az előagy. A gerincvelőhöz hasonlóan az agy is szürkeállományból és fehérállományból áll, melyek elkülönülten helyezkednek el. Ez koordinálja a két féltekében zajló folyamatokat. A nagyagynak, melyben az érzékelés központja található, több részét különböztetjük meg, például a homloklebenyt, a halántéklebenyt, a falilebenyt és a nyakszirtlebenyt.

Miért váltanak ki bennünk ésszerű reakciókat az ingerek?

Agyunk soha nem pihen – még alvás közben sem. Állandóan fogadja a test minden részéből hozzá befutó információk sokaságát. Ilyen információ például a vér összetétele, melyről az agy állandóan “jelentést” kap, úgyhogy a legcsekélyebb rendellenesség esetén is “intézkedni tud”, vagyis beindítja a szükséges rendszabályozó folyamatot.

Az agy elemzésnek vet alá minden érzékszervi ingert – például bármely beérkező szagérzetet –, és egybeveti azt a már tárolt benyomásokkal és tapasztalatokkal. Az odakozmált étel szaga ily módon egy asszociációs láncot indít el az emberben, és azonnal arra készteti, hogy megtegye a szükséges lépéseket.

Számos ingert úgymond “megszűrve” észlelünk aszerint, hogy milyen fontos a számunkra. A hűtőgép zörgését vagy az ablak alatti forgalom zaját egy idő után már észre sem vesszük. De egy alvó anya a szomszéd szobából is felriad az újszülött sírására, bármilyen halk is, és azonnal felkel, hogy megnézze, mi van vele.

Az emlékezet pontos működése még nem ismert Egyelőre tisztázatlan, hogy az információ tárolása hogyan is történik az agyban. Feltáratlan az is, hogyan sajátítja el egy gyermek a nyelvet és válik egészen rövid idő alatt képessé bonyolult nyelvtani szabályok tökéletes alkalmazására.

Működés

A nagyagy az agy tömegének mintegy 85%-át teszi ki, mely szellemi és testi teljesítőképességünknek az alapját képezi. A két nagyagyfélteke egy vastag idegrostkötegen, a kéregtesten keresztül áll összeköttetésben. Az agy központjának mélyén helyezkedik el a legrégebbi és legkezdetlegesebb része, az agytörzs. Ez felel az olyan létfontosságú alapfeladatok ellátásáért, mint például a légzés, a szívverés és a vérnyomás, és ez áll összeköttetésben a gerincvelővel. Hozzákapcsolódik a kisagy, melynek feladata mozdulataink összerendezése és egyensúlyi helyzetünk biztosítása.

További cikkek

Ginkgo biloba


A szív


A szív életünk során óriási, fáradhatatlan szivattyúként működik. Ez a különleges, ökölnagyságú izom a szervezetet behálózó ereken keresztül pumpálja a vért egészen a hajszálerekig. A vér előbb beáramlik a tüdőbe, hogy oxigént vegyen fel, majd visszatér a szívbe, hogy onnan eljusson minden porcikánkba.
Működés

Szívünk a szervezet fáradhatatlan motorjaként “dolgozik”, miközben percenként körülbelül 7 liter vért pumpál sejtjeinkhez. A szívverések percenkénti száma átlagosan 70, ez körülbelül naponta 100 000, évente 40 000 000, egy emberélet alatt megközelítőleg 2 milliárd szívverést jelent. A szív működésének “forgatókönyve” a következő.

1. A pitvarok megtelnek vérrel. A vénákon keresztül a jobb pitvarba széndioxid-tartalmú – tehát elhasznált – vér érkezik a testből, a bal pitvarba pedig oxigénben dús a tüdőkből.
2. A jobb és a bal oldali pitvar összehúzódik és a vér a kamrákba áramlik.
3. A kamrák összehúzódnak, a vér a bal kamrából az aortába, a jobb kamrából pedig a tüdőartériába áramlik. Eközben a pitvarok elernyednek.

A vérkeringésnek a jobb kamrától a tüdőn keresztüli szakaszát kisvérkörnek, a bal kamrától a szervezetbe kiindulót nagyvérkörnek nevezzük.

A szív üregeiben lévő vér nem vesz részt magának a szív falának vérellátásában, azt külön érrendszer, az ún. koszorús erek rendszere biztosítja, amelyek egymással csak kismértékben vannak összeköttetésben.

A szívből kiáramló vér kb. 25 másodperc alatt járja körül a testet. A szervezet vérereinek hossza mintegy 100 000 km! Ez a távolság kétszer is körülérné az Egyenlítőt. Egy átlagos élettartam alatt száznál több úszómedencét megtölthetne vérrel a pumpáló teljesítményével. Mindezek ellenére az egészséges szív soha nem pihen. Elernyed és összehúzódik.

Anatómia

Az izmos falú, üreges, kúp alakú szerv nagyobb részével a mellüreg bal oldalán, a két tüdő között helyezkedik el. Üregét hosszanti irányban a szívsövény jobb és bal szívfélre osztja. Mindkét szívfél egy pitvarból és egy kamrából áll.

A pitvarok és a kamrák közötti nyílást a billentyűk zárják le, melyek a helyes irányba való áramlást biztosítják. A szív fala háromrétegű: a szív üregeit belülről borító, tükörsima, vékony szívbelhártyából, a középső réteget alkotó szívizomrétegből és az epicardiumból – a szívburok szívizomhoz tapadó zsigeri lemeze – áll.

A szívizomsejtek eltérnek minden más izomtól. Különlegességük az állandó és folyamatos munka, mivel önmaguktól képesek az összehúzódásra.

Betegségek

A szív kóros mechanikai működését tükrözi az orvostudomány által szívelégtelenség elnevezéssel megjelölt, különböző okokból létrejövő klinikai tünetcsoport. A szív a szervezet igényeihez képest kevesebb vért továbbít testünkbe, és ennek megfelelően kevesebb vért kap a vénákból. A vénákban túl sok vér halmozódik fel, emelkedik a nyomás, és folyadék préselődik ki a környező szövetekbe, vizenyő – ödéma – keletkezik, mely először a bokák megvastagodásán érződik.

Időskorban az egyik leggyakoribb megbetegedés a koszorúérgörcs vagy angina pectoris. Oka a szívet vérrel ellátó artériák beszűkülése. Fizikai megterhelés alatt a szűk artéria nem képes ellátni a szívizmot elegendő vérrel.

Az oxigénhiány következtében lép fel a mellkas közepén jelentkező, a nyakba, állba, hátba, karokba kisugárzó fájdalom. Kialakulásában kockázati tényezőt jelenthet az elhízás, a mozgáshiány, a stressz, valamint a magas vérnyomás és jelentősen a cukorbetegség is.

Megelőzés

Eredményes lehet a mérsékelt konyhasófogyasztás, a testsúlyfelesleg csökkentése, a stresszhelyzetek elkerülése, a testedzés, a mozgás fokozása. Jó hatásfokúak a szív- és keringési rendszerre ható gyógynövények, ezek közül is kiemelkedik a galagonya.

Testünkben 5–6 liter vér folyik. A vérben vörösvértestek, fehérvérsejtek és vérlemezkék találhatók, és mind a vérplazmának nevezett folyadékban úszkálnak.

Egy csepp vér naponta több mint ezerszer fut végig a testben. A teljes vérmennyiség 5 percenként áramlik át a veséken, ahol megtisztul a szennyező anyagoktól.

A fehérvérsejtek a kórokozók ellen nyújtanak védelmet. Ha megvágjuk magunkat, a vérlemezkék a seb helyére rohannak és elősegítik a véralvadást. A vörösvértestek az oxigént szállítják a test minden részébe. A csontvelőben keletkeznek. Csak 4 hónapig élnek, de ezalatt 1500 km-t tesznek meg a testben.
vörösvértest
5 000 000

fehérvérsejt
7000

vérlemezkék
300 000
1 mm3 vérben

A holttest elhamvasztásakor hamuvá válik a teljes szervezet, kivéve a szívet, mely összezsugorodott formában, de elpusztíthatatlanul marad meg belőlünk.

A szívinfarktus okai ugyanazok, mint az angina pectorisé: a szívizom vérellátása és ezzel az oxigénellátása nem kielégítő. A koszorúér az érelmeszesedés következtében jelentősen beszűkül.

A szívizomgyulladás leggyakrabban a szervezet más gyulladásos folyamatainak, például vírusfertőzésnek, mandulagyulladásnak a következménye. A kórokozó a vérpályán keresztül jut a szívbe.

Szervezetünk sejtjei a véráramlással kapják meg az oxigént és a táplálékot, és ugyanúgy szállítják el a sejtekből az elhasznált oxigént és a bomlástermékeket. Ez utóbbi kiválasztódása a veséken keresztül történik.

További cikkek



A tüdő


A gázcserét végző tüdőhólyagocskák felülete összesen egy háromszobás lakás területének felel meg: kb. 90 m2. Elég hely ahhoz, hogy a több mint 300 millió tüdőhólyagocska egy életen át nap mint nap oxigént vegyen fel és szén-dioxidot adjon le.
Anatómia

A tüdő páros szerv, együttesen tompított kúphoz, külön-külön félkúphoz hasonló. Állománya szivacsszerű, lágy, párna tapintású. Egy-egy tüdő kb. 500–700 g-ot nyom, a jobb valamivel nagyobb, mint a bal. A jobb tüdő három, míg a bal két lebenyből áll, hogy elég hely maradjon a szívnek. A tüdő a mellüregben a szív és a nagyerek által szabadon hagyott teret teljesen kitölti és pontosan követi a mellüreg alakját. Felszínét a mellhártya borítja.

A gázcserét végző tüdőhólyagocskák felülete összesen egy háromszobás lakás területének felel meg: kb. 90 m2. Elég hely ahhoz, hogy a több mint 300 millió tüdőhólyagocska egy életen át nap mint nap oxigént vegyen fel és szén-dioxidot adjon le.

A légzés

Ezt az életen át folyamatosan ismétlődő folyamatot több szerv és izom együttműködése hozza létre. A légzéshez elkerülhetetlen az izmok munkája, a mellkas rugalmassága, a hasüreg izmainak és a rekeszizom épsége. Ennek következtében belégzéskor a mellkas megemelkedik és kitágul. A tüdő passzív módon követi ezt a térfogatváltozást, és a lérejövő nyomáscsökkenés eredményeként levegő áramlik bele. Normális légzés esetén a kilégzés is passzív folyamat, a mellkas a felsorolt izmok ellazulása és saját rugalmassága révén tér vissza a nyugalmi helyzetbe, és fújja ki a levegőt. Az orron át belélegzett levegő a légcsövön, majd a hörgőkön át jut a tüdőbe. A hörgőkből a hörgőcskék vezetik a tüdőhólyagocskákhoz a levegőt, ahol a gázcsere végbemegy. A levegő oxigénje a léghólyagocskák falán keresztül jut a vérbe.

A légutaknak saját természetes “tisztító rendszerük” van. A hörgők felszínén apró csillószőrök fogják föl a belélegzett porszemecskéket és igyekeznek azokat a száj és az orr irányába eltávolítani. Szükség is van erre a folyamatra, hiszen a tüdő olyan szerv, amelynek belső felszíne közvetlenül érintkezik a bennünket körülvevő, sok szennyeződést tartalmazó levegővel.

Betegségek

A tüdőtágulat legtöbbször az idült hörgőgyulladás következtében alakul ki. A tüdőhólyagocskák pusztulásával nagyobb hólyagok jönnek létre, így csökken az a felszín, ahol a gázcsere végbemegy.

Tüdőgyulladást baktériumok, vírusok, gombák, különböző mérgező anyagok okozhatnak. A tünetek attól függőek, hogy milyen tényezők idézték elő. A tüdőlebenyek vagy a tüdő kisebb részei betegedhetnek meg, de a gyulladás átterjedhet a mellhártyára is.

A tuberkulózis általában a tüdőben kezdődik, és ha nem kezelik, átterjedhet más szervekre is. Az érintett szervekben gyulladásos gócok keletkeznek, a szövet szétesik, később betokolódik.

Tüdőembólia akkor alakul ki, amikor legtöbbször egy alsó végtagi vénában képződött vérrög a vérárammal a tüdőbe sodródik és ott részben vagy egészben elzár egy vagy több tüdőeret.

A tüdővizenyőnél folyadék kerül a véredényekből a tüdőhólyagocskákba és környezetükbe, ami miatt az oxigén csak nehezen vagy egyáltalán nem jut el a vérbe. Ha a tüdőhólyagocskákból kilépő levegő összegyűlik a mellhártyaüregben, és emiatt bizonyos tüdőrészek nem tudnak belégzésnél felfúvódni, légmell alakul ki.

Tüdőrák esetén egyes sejtek elpusztulnak, mások erőteljesen növekedni kezdenek. Kifejlődéséért a szennyezett levegő és a dohányzás tehető elsősorban felelőssé.

Mi a csuklás?

A rekeszizom hirtelen, akarattalan összehúzódása következtében a tüdőbe áramló levegő a hangszalagok hirtelen összezáródása miatt bennreked. Ez okozza a jellegzetes éles hangot.

További cikkek



Gyomor


A gyomor kb. 1 liter űrtartalmú izomzsák, melynek feladata a táplálék raktározása és előkészítése az emésztéshez.
Anatómia

Az emésztőrendszer vagy tápcsatorna kb. 8 m hosszú, a szájnyílással kezdődő és a béltekervényeken keresztül a végbélnyílással végződő cső. Felső szakasza a szájüreggel kezdődik, a garatban, majd a nyelőcsőben folytatódik. Középső szakasza a gyomor és a vékonybél. Az alsó szakaszt a vastagbél képezi, mely a végbélbe megy át, és a gáttájékon a végbélnyílással végződik. A gyomor kb. 1 liter űrtartalmú izomzsák, melynek feladata a táplálék raktározása és előkészítése az emésztéshez.

Működése

A gyomor a felvett táplálék átmeneti gyűjtőhelye, amelyben a táplálék egy része felázás, a húsnemű táplálék pedig a kötőszöveti rostok (kollagén) emésztése révén teljesen híg péppé olvad szét.

A gyomor nyálkahártyája különböző mirigyeket tartalmaz, amelyek nyákot, gasztrint, enzimeket és sósavat termelnek.

A gasztrin egy hormon, amely a nyálkahártyát gyomornedv-elválasztásra serkenti. A gyomor mirigyei 24 óra alatt kb. 1–2 liter gyomornedvet termelnek. A gyomor sósava a táplálékban lévő baktériumokat elöli, tehát sterilező hatása van. Leglényegesebb funkciója, hogy apró mennyiségekben adagolja az így előkészített tartalmat a vékonybél kezdeti szakaszának, ahol az emésztés döntő része zajlik.

Betegségei

A gyomorneurózis igen gyakori kórkép, sokrétű panaszokkal. A “gyomorideges” embereknek remeg a gyomruk és az idegállapotuktól függően esetleg bizarr fájdalmakat is éreznek.

A gyakran a has felső részében jelentkező éles, görcsszerű fájdalmat a gyomor falának rendellenes mozgása okozza, amit a vegetatív idegrendszer működésének zavara idéz elő. A gyomorneurózishoz társuló gyomorégéshez hozzájárul, hogy a stresszben élő emberek a kelleténél gyakrabban nyúlnak a kávé, az erős tea, az alkohol, ill. a cigaretta után, ami mind fokozott gyomorsavtermelést vált ki.

A gyomorneurózisban szenvedő betegeknek nem a gyomrát kell elsősorban kezelni. A pszichoszociális stressz megszüntetése, a feszültség okául szolgáló probléma megoldása vezethet csak gyógyuláshoz.

Az akut gastritis a gyomor nyálkahártyájának heveny gyulladása (gyomorhurut), amelyhez gyakran a vékonybél hasonló megbetegedése is társul (gastroenteritis). Nagy mennyiségű, nem megfelelő étel elfogyasztása (gyomorrontás), baktériumok (főleg szalmonella) vagy vírusok okozta fertőzés, mérgezések lehetnek az okai.

A túlzott alkoholfogyasztás is okozhat akut gastritist. Hányás, étvágytalanság, bevont nyelv, hőemelkedés, hascsikarás, hasmenés a legfőbb tünetek.

A krónikus gastritist (idült gyomorhurut) tulajdonképpen nem is tekintik valós betegségnek, annak ellenére, hogy igen gyakran alkalmazott diagnózis. A gastritist ma megnyugtató módon csak biopsziával lehet diagnosztizálni.

A biopsziával nyert minta szövettani vizsgálata a gyomornyálkahártya zsugorodását mutatja, ami csökkent savtermelődéssel járhat együtt.

A gyomorfekély (ulcus ventriculi) a gyomor nyálkahártyájának gyulladásos folyamata. Mindig szövetpusztulással jár, amikor is fekély képződik. Jellegzetes tünete a görcsös, nyomás érzetét keltő, éles, szúró fájdalom. Gyomorfekély esetén a fájdalom és a nyomásérzet leginkább röviddel az étkezés után lép föl. Gyakoriak az éjszakai gyomorfájdalmak. Egyes fekélybetegeknél hiányoznak ezek a jellegzetes tünetek, lényegében jellegtelen emésztési panaszok, felböfögés és gyomorégés, néha émelygés és hányás uralják a kórképet.

A fekélybetegség legfontosabb kiváltó tényezője kétségtelenül a pszichoszociális stressz, ami a túlzottan ingerelhető vegetatív idegrendszeren keresztül a gyomornedv túltermelődését idézi elő. A fekélybetegek gyakran szenvednek állandó bűntudat, sikertelenség és konfliktusból eredő feszültség miatt.

A gyomor izomtevékenysége és a vegetatív idegrendszer kölcsönösen hatással vannak egymásra. Mivel a lelkiállapot a vegetatív idegrendszer működését jelentősen befolyásolja – a pszichés panaszok gyakorta jelentkeznek gyomortájékon. Ezért, akinek gyomorpanaszai vannak, gondolnia kell arra is, hogy tünetei hátterében lelki okok állnak.

További cikkek

A kiválasztás folyamata


A lép


A lép vörös pulpájának legfőbb feladata, hogy a kiöregedett vörösvértesteket a keringésből kivonja.
Anatómia

A lép kb. ököl nagyságú, dinnyeszelethez hasonló alakú, ún. haemolymphás szerv. Férfiban 110–120 g, nőben 140 g a tömege. A hasüreg bal felső részében, jól védetten helyezkedik el, kb. a gyomor magasságában. Kívülről feszes kötőszöveti tok veszi körül. Belül vérrel telt szivacshoz hasonlít. A kettévágott lép metszési felületén vöröses és fehéres színű területek különíthetők el, ezeket vörös, ill. fehér léppulpának nevezik (a pulpa lágy szervtömeget jelent). Mikroszkóppal vizsgálva a vörös pulpa vérrel telt szövetnek látszik, a fehér pulpa ezzel szemben apró lépcsomók (tüszők) halmazából áll.

Életfontosságú szerv, melynek működését és funkcióit sokan nem ismerik. Fontos szerepet játszik pedig a betegségek elhárításában és a vér minőségének ellenőrzésében.

Működés

A lépnek nagyon bőséges a vérellátása. A lépen áthaladó vér a lépvénákon keresztül jut ismét vissza a keringésbe, ahová így állandóan “frissen megtisztított, megszűrt” vér keveredik.

A lép vörös pulpájának legfőbb feladata, hogy a kiöregedett vörösvértesteket a keringésből kivonja. Az élettartama vége felé a vörösvértest eredetileg lapos, a közepén kissé behúzódott, korongszerű alakja megváltozik, szabálytalanná válik, ami megkönnyíti, hogy a sűrű szövésű pulpaszűrő felismerje és kiszűrje.

A fehér pulpa tüszőiben nyiroksejtek, lymphocyták képződnek. Ezek a különleges fehérvérsejtek meghatározott kórokozók elleni védekezésre, azok elhárítására specializálódnak. Vagyis mindig csak egy bizonyos kórokozót, pl. az influenzavírust vagy a himlővírust tudják leküzdeni, azt azonban nagy átütőerővel.

A specifikus elhárítás részét képező lymphocyták két csoportját különítik el. A T-lymphocyták közvetlenül megtámadják és elpusztítják a kórokozókat. Ezért killer-sejteknek, ölősejteknek is nevezik őket.

A B-lymphocyták nem közvetlenül támadnak a betolakodókra. Előbb ellenanyagok, ún. immunglobulinok képződését indítják meg. Ezek az ellenanyagok megkötődnek a betolakodott kórokozók felszínén, és ott maradnak mindaddig, amíg azokat el nem pusztítják. A B-lymphocyták főleg azon kórokozók leküzdésében működnek közre, amelyeket a T-lymphocyták nem tudtak elhárítani.

Betegségek

A lép maga ritkán betegszik meg. Megduzzad azonban, ha fokozott munkára kényszerül, mert kórokozók hatoltak be a szervezetbe. Fertőző betegségek esetén a lép erősen megnagyobbodik. Ha elmúlik a fertőzés, a lép ismét visszanyeri az eredeti nagyságát. Az olyan betegségekben, amelyek következtében több vörösvértestet kell lebontania, vagy a májon keresztül történő vérátáramlás akadályozott, ugyancsak megnagyobbodik a lép.

Miért szúr az oldalunk?

Azoknak az állatoknak, amelyek gyorsan tudnak futni, mint pl. a kutya vagy a ló, sok vérre van szükségük, hogy a lábizmaikat elegendő oxigénnel láthassák el. A lép ezeknél az állatoknál vérraktárként szolgál.

A gyors hajrában a lép összehúzódik, és további adag vért juttat a mozgásszervek számára. Bár az emberben a lépnek, mint vérraktárnak nincs már jelentősége, gyors futás közben összehúzódhat, és ezt érezzük szúrásként az oldalunkban.

A lépsérülés veszélye a közlekedési baleseteknél

Veszélyes, ha a lép egy közlekedési baleset során ütés vagy lökés következtében megreped. Ilyenkor a lép szivacsszerű állományából vér folyik a hasüregbe. A sérült elvérezhet a hasüregébe akadálytalanul áramló vér miatt, ha a lépet műtéttel sürgősen el nem távolítják.

További cikkek



Máj


A máj szervezetünk különlegessége, mert bizonyos károsodás esetén képes regenerálódni.
A szervezetünk legnagyobb “vegyi üzemének” is nevezett szerve a mellkast a hasüregtől elválasztó rekeszizom alatt helyezkedik el. A nagyobbik, jobb oldali lebenye a has jobb felső részén a gyomor előtt, a bal oldali lebenye mögötte, a hasnyálmirigy előtt található.

A máj fontos tevékenysége az epetermelés. Az epefolyadék többek között koleszterint, epesavakat és bilirubint tartalmaz. Ez utóbbi a vörösvérsejtek lebomlásakor keletkező színanyag. A májból az epeutakon keresztül az epehólyagba jut, ahol összegyűlik, majd az emésztéshez szükséges mennyiség a vékonybélbe ürül.

Szervezetünkben a májnak számos feladata van. Először is az anyagcsere központi szerve. Az egész anyagcsere-folyamat, beleértve a zsírok, a fehérjék, a szénhidrátok, a vitaminok és az ásványi anyagok lebontását és átalakítását, a máj közvetítésével történik.

A vese és a tüdő mellett a máj szerepet játszik a sav-bázis háztartás és a testhőmérséklet szabályozásában is. Részt vesz továbbá a fertőzések leküzdésében úgy, hogy ellenanyagokat termel, és azokat a vérbe juttatja. Fontos tárolószerv is, itt raktározódnak el például a vitaminok, a vas és más anyagok.

A máj második legfontosabb feladata a szervezetben lévő mérgező hatású anyagok lebontása, közömbösítése. Mérgek különböző módon, egyrészt az anyagcsere során, másrészt kívülről kerülhetnek a szervezetbe. A káros zsíroldékony anyagokat a májsejtek alakítják át vízoldékonnyá, s ez teszi lehetővé, hogy a vizelettel együtt kiürüljenek a szervezetből. A legtöbb gyógyszer is a májban bomlik le.

Betegség

A nagymértékű alkoholfogyasztás, bizonyos kémiai anyagok, ritkán a B vírus hepatitis talaján kialakuló krónikus májgyulladás okozza a májzsugorodást (májcirrhosis). A betegség mielőbbi, a zsugorodási folyamat elkezdődése előtti felismerése és az alkoholról való lemondás esetében a máj még képes a regenerációra. Gyógyszeres terápiaképpen májvédő anyagokat használnak. A májzsugorodás megelőzésében nagy szerepet játszik a mértéktelen alkoholfogyasztás elkerülése.

További cikkek



Epehólyag és hasnyálmirigy


A máj, a hasnyálmirigy és az epehólyag az emésztőrendszer része, s együttes emésztési folyamataik biztosítják a szervezet anyagcseréjét.
Az epe a májban termelődik, de az epehólyagban raktározódik. Ez utóbbi szoros összefüggésben van a hasnyálmiriggyel, egymásra utalt működésük meghatározó az emberi szervezet egészségére.

Az étellel a tápcsatornába jutó zsírnemű anyagokat a szervezetünk a fehérjékhez és a szénhidrátokhoz hasonlóan csak megfelelő átalakítás: emésztés után képes hasznosítani. Míg azok lebontása már a szájüregben, ill. a gyomorban megkezdődik, a zsíroké a gyomrot követő tápcsatornaszakaszban, a patkóbélben történik. Ide ömlesztik egy közös kivezetőcsövön keresztül zsírbontó nedveiket: a máj – az epevezetékek és az epehólyag közvetítésével –, valamint a hasnyálmirigy.

Anatómia

Az epehólyag a máj jobb oldalán helyezkedik el. Itt található a máj által megtermelt epe raktára. A májban képződött epe az epecsatornákon, majd az epevezetéken át hagyja el a májat, és az epehólyagban raktározódik. A máj epevezetéke és az epehólyag kivezetőcsöve közös epevezetékké egyesül, majd ehhez társul még a hasnyálmirigy vezetéke is.

Az epét az ókoriak nyomán a középkor orvosai is sokáig az életfenntartó testnedvek közé sorolták. Teljes joggal, hiszen olyan mérgező anyagokat tartalmaz, amelyek – ha ilyen úton nem szabadul meg tőlük a szervezet – súlyos betegséghez vezethetnek.

Működés

Az epetermelés folyamatos, kb. napi 1–1,5 liter, de napszaki ingadozás észlelhető. Éjjel kevesebb epe termelődik, mint nappal, étkezések után kb. három órával van a maximumon. Az epehólyagban felgyülemlő epe az epehólyag falának felszívóképességének köszönhetően betöményedik, az epe a májban termelt folyadékhoz képest 10%-kal töményebbé válik. A közös epevezetéken keresztül jut az epe a nyombélbe. A bélbe történő beszájadzást erős izomgyűrű zárja. Étkezési szünetekben, ill. megfelelő inger hiányában zárt az izomgyűrű, és így az epe nem kerül a bélbe. Természetes vagy mesterséges ingerek hatására az epehólyag összehúzódik, és a tárolt epe a nyombélbe ürül.

Az epe jellemző és az emésztés szempontjából legfontosabb alkotórészét az epesavas sók képezik. Ezek a májban a koleszterin átalakulási termékeiként keletkeznek. Az epesavak a táplálék zsírösszetevőinek lebontásában játszanak szerepet, megteremtve a zsírok és a zsírban oldódó vitaminok bélnyálkahártyán keresztül való felszívódásának feltételét. Az epének ugyancsak jellemző összetevője az epefesték, amely főleg bilirubinból áll. A bilirubin a vörösvértestek festékanyagának, a hemoglobin hem részének lebontási terméke.

Hasnyálmirigy

A hasnyálmirigy hosszú, keskeny szerv, mely szinte vízszintesen fekszik a gyomor alatt. A hasnyálmirigysejtek különböző emésztőenzimeket termelnek, és ún. hasnyálat bocsátanak a nyombélbe. Szintén ezek állítják elő többek között az inzulin nevű hormont, ami a szervezet vércukorszintjét szabályozza. Az inzulint közvetlenül a véráramba bocsátják. A hasnyál vizet, különböző emésztőenzimeket és nátrium-bikarbonátot tartalmaz. A keményítőt emészti az amiláz, a zsírokat a lipáz, a fehérjéket pedig a tripszin.

Betegség

Fájdalmas “epegörcs” akkor keletkezik, ha valami akadály áll a kiürülés útjában. Ennek a leggyakoribb oka a hólyagban képződött, önmagában gyakran ártalmatlan kő, ami a kivezetőcsőbe jutva elzárja azt. Megtörténhet, hogy az elzáródás vissza, a máj felé tereli az epenedvet, aminek idővel ugyanúgy sárgaság – a vérben felgyülemlő epemérgek – lesz a következménye, mint a máj betegségeinél. Előfordul az is, hogy kő nélkül, a kivezetőcső zárócsapjainak a legkülönfélébb okok – rendszertelen étkezés, hajszolt életmód, más emésztőszervi betegség, gyulladás – miatt rosszul összehangolt nyitó-záró működése áll az epe kiürülésének útjában. Túl azon, hogy fájdalmasak, mindkét esetben az epeutaknak olyan fokozott és rendellenes igénybevételéről van szó, amely gyulladáshoz vezet. Ez pedig tovább fokozza a kőképződési hajlamot éppúgy, mint a kiürülés időzítési zavarait.

A közös kivezetőcső révén az epehólyag megbetegedéseihez: gyulladásaihoz, kiürülési zavaraihoz gyakran társul a hasnyálmirigy betegsége. Az egyik lehetőség, hogy a csatornarendszer gyulladásos folyamata terjed tovább, és eléri a mirigy állományát is. Nem ritka az sem, hogy a közös kivezetőnyílásba ékelődött akadály miatt az epenedv a bél helyett a hasnyálmirigy kivezetőcsövébe, s innen magába a szervbe jut. Itt pedig, vegyülve annak emésztőnedveivel, olyan helyen hozza őket működésbe, ahol ez súlyos károsodást: a mirigy emésztéses roncsolását okozza.

Megelőzés

Az epebetegség eredményesen kezelhető diétával és az ehhez kapcsolódó életmód-változtatással. Diétás étkezéssel a panaszok jelentkezése megelőzhető, s ugyanakkor a megfelelő étkezés a beteg gyógyulását is elősegítheti. Az eredményességhez a beteg és családtagjai szemléletének megváltoztatása is szükséges.

Az epehólyag-epeúti panaszok kezelésében a diéta, a görcsoldó és “epehajtó” gyógyszerek mellett helyet kapnak a természetes növényi kivonatot tartalmazó készítmények is.

A fekete retek csodái

Többé nem vágyálom a ropogós zöldpaprika és a zsenge újhagyma. Ilyenkor tavasszal, nyár elején már sóvárogva várjuk a friss gyümölcsöt, a ropogós zöldségféléket. Szervezetünknek nagyon hiányzik a bennük lévő természetes vitamin. De ami egyfelől hasznos és egészséges, az többeknek mégis ártalmas lehet.

Mi ez a látszólagos ellentmondás? Sajnos a tavasznak árnyoldalai is vannak. Ilyenkor gyakoribb a gyomorfekély kiújulása az arra érzékeny egyéneknél. Sokan küszködnek egyéb gyomorpanaszokkal is, s különböző emésztési problémákkal. Ez utóbbinál gyakori és komoly probléma, ha valaki nem tudja megenni a friss, nyers zöldpaprikát, az újhagymát vagy egyéb zöldségfélét. Az epe a kóros működése miatt nem tudja kellően megemészteni ezeket az élelmiszereket, ami egyébként a szervezet számára nagy tápanyagértéket és vitaminforrást jelentene.

Sokszor ugyanez kiterjedhet a nyers gyümölcsökre, különösen a kis magvúak, eper, málna, ribizli fogyasztására is. Szerencsés az a gyógyító megoldás, amikor egy természetes anyag okozta ártalmat másik természetes anyaggal lehet korrigálni. Pontosan egy zöldségféle az, amely ezeket az emésztési problémákat orvosolja, ez pedig a fekete retek.

A fekete retek gyógyító célú használatának egyik területe az epebántalmak kezelése. E célból a népgyógyászat a fekete retket nyersen lereszelve ajánlja. A hivatalos gyógyászat pedig a nyers gumó préslevéből készült terméket, a Raphachol granulátumot megbízható, hatásos szernek tekinti. Kapható a patikákban és a gyógynövény-szaküzletekben. Próbálja ki, és újra eheti a friss zöldségeket!

További cikkek



A jó emésztés záloga: az epe


Az epe a májnak, mint külső elválasztású mirigynek a terméke. A májsejtek váltakozó intenzitással, de folyamatosan termelik és választják ki az epét.

Az epetermelés kb. napi 1–1,5 liter. Éjjel kevesebb epe termelődik, mint nappal, és étkezések után kb. 3 órával éri el maximumát. A képződött epe a májban az epecsatornákon, majd az epevezetéken át hagyja el a májat és az epehólyagban raktározódik.

A máj epevezetéke és az epehólyag kivezetőcsöve közös epevezetékké egyesül, majd ehhez társul még a hasnyálmirigy vezetéke is és ezen keresztül jut az epe a vékonybélbe.

Az epehólyagban felgyülemlő epe az epehólyag falának felszívó képességének köszönhetően betöményedik. Emiatt más az ún. májepének, ill. a hólyagepének az összetétele.

A hólyagepe szárazanyag-tartalmának megnövekedését elsősorban a szerves anyagok mennyiségének növekedése okozza: tízszer annyi epesavas só, epefesték és koleszterin van benne, mint a májepében.

Ugyancsak (kb. ötször) gazdagabb a hólyagepe fehérjékben és nyákszerű anyagokban (mucin), mint a májból elfolyó epe. Ezzel szemben a szervetlen sók koncentrációja azonos a kétféle epében.Az epe jellemzõ és az emésztés szempontjából legfontosabb alkotórészét az epesavas sók képezik. Ezek a májban a koleszterin átalakulási termékeiként keletkeznek.

Az epesavak segítenek a táplálékban lévő zsírok lebontásában, ezáltal a bélnyálkahártya fel tudja venni a zsírokat és a zsírban oldódó vitaminokat. A bélben baktériumok bontó tevékenysége eredményeként is képződik epesavas só. Az epével a bélbe jutott epesavaknak csak 5–10 százaléka vész el, a többi az ún. entero-hepatikus keringés során újra felszívódik és felhasználásra kerül.



Belek


Annak érdekében, hogy testileg és szellemileg egészségesek legyünk és azok is maradjunk, táplálkoznunk kell. Rendszeresen és kielégítő mennyiségben tápanyagokat, vitaminokat, ásványi anyagokat és nyomelemeket kell felvennünk. Ez a feladata az emésztőrendszernek.
Az emésztőrendszer vagy táplálócsatorna kb. 8 m hosszú, a szájnyílással kezdődő és a végbélnyílással végződő cső. Tágulékonysága és a falának változóan összehúzódott állapota, valamint erősen kanyargós lefutása miatt nehéz tárgyilagosan megítélni a hosszát. Felső, középső és alsó szakaszt különböztetünk meg, ezek közül az első döntően a táplálék felvételét (bekebelezését), a középső a táplálék emésztését és felszívódását, az utolsó az emésztetlen maradék kiürítésére való előkészítését és kiürítését szolgálja.

A középső szakasz a gyomor, mely a vékonybéllel folytatódik. A vékonybél három részből: epés, nyom- vagy patkóbélből (duodénum), éhbélből (jejunum) és csípőbélből (ileum) áll, és szelepszerűen záródva megy át a táplálócsatorna alsó szakaszába.

A vékonybél körkörös izomzatának akaratunktól független összehúzódása biztosítja a bélmozgást vagy perisztaltikát, ami a bél tartalmát a távolabbi részek felé továbbítja. A vékonybél további szakaszában, a duodénumban elkezdődött emésztés tovább folytatódik, azonban a saját mirigyei által termelt váladékának már alárendelt szerepe van. Alapvető funkciója a felszívás, amelyben a nyálkahártya redőivel és szabad szemmel alig látható kesztyűujjszerű bolyhaival óriási mértékben megnagyobbodott nyálkahártya-felületnek van döntő szerepe.

Az alsó szakaszt a vastagbél képezi. Ez a vakbéllel kezdődik, amelybe egy csökevényes bélrészlet, a féregnyúlvány is nyílik. A vastagbél erős, egységes hosszanti izomzatú szigmabélbe, majd a még vaskosabb izomzatú végbélbe megy át. A rectum és ezzel együtt a táplálócsatorna a gáttájékon a végbélnyílással (anus) végződik. A bélmotorika a béltartalmat a végbél felé továbbítja, amely ha megtelik, székelési ingert vált ki.

Naponta, de legalább is 3 naponként 150–350 g székletet ürítünk. Minél tovább időzik a bélsár a vastagbélben, annál kevesebb vizet tartalmaz, annál szilárdabb. A széklet térfogata legnagyobbrészt a benne lévő víz és az emésztetlen növényi rostok mennyiségétől függ.

A naponta termelt emésztőnedvek együttesen több liter folyadékot tesznek ki. Ennek ismeretében megérthetjük, hogy a bélcsatornán keresztül (hányás, hasmenés következtében) főleg a csecsemő és az idős ember szervezete órák alatt olyan nagy mennyiségű vizet veszíthet, hogy az a keringés egyensúlyának felborulását eredményezheti.

A vastagbélben baktériumok élősködnek, ezek hatására erjedéses jellegű utóemésztés és a szervezet számára fontos anyagok szintézise folyik. A vastagbél döntő feladata azonban a béltartalom vizének és a benne oldott sóknak a visszanyerése.

További cikkek

A bélflóra


Vese


Testünk zavartalan működéséhez a folyadék-, só- és sav-bázis egyensúly elengedhetetlen feltétel. Életfontosságú az is, hogy az anyagcsere folyamán képződő nitrogéntartalmú salakanyagoktól megszabaduljunk. Mindezeket a vesék biztosítják.
Működés

A vesék szűrőegységeiben uralkodó vérnyomás kipréseli a vért az érrendszerből, úgy, hogy eközben a vörösvértestek és a plazmafehérjék kiáramlásának gátat szab. A kipréselődő folyadék összegyűlik, és a vese csatornáiba kerül. A szervezetben naponta megközelítőleg 180 liter szűrlet képződik, ez azt jelenti, hogy a vesék a teljes vérmennyiséget naponta 36-szor megszűrik! A vesék működésének hiányában a szervezetben felhalmozódó méreganyagok rövid időn belül halált okozhatnak.

A vesecsatornákból bizonyos tápanyagok, a víz nagy része és néhány só visszaszívódik a vérbe. A vizelet mennyiségét hormon szabályozza úgy, hogy a vér térfogata és sótartalma állandó maradhasson. Még akkor is, ha a vér besűrűsödik, pl. verejtékezés, sós étel elfogyasztása következtében. A vesék részt vesznek a vérnyomás állandóságának biztosításában, és közreműködnek a vérképzésben is.

Betegség, megelőzés, gyógyítás

A heveny vesemedence-gyulladás gyakori és nehezített vizeletürítéssel jár együtt. Általában a betegséget baktériumok okozzák, a fertőzés az alsó húgyutakból indul ki. A húgyutak beszűkülése (pl. prosztatamegnagyobbodás, vesekövek következtében) a vizelet pangását okozva elősegíti a gyulladás kialakulását. A megelőzés érdekében fontos, hogy sok folyadékot fogyasszunk, kerüljük a sokáig tartó vizelet-visszatartást. Nők esetében hüvelyi folyás jelentkezésekor a panaszt meg kell beszélni szakorvossal.

Heveny vesemedence-gyulladás gyakori ismétlődése következtében idült vesemedence-gyulladás alakulhat ki. Kezelését szakorvos (nefrológus) végzi, a betegség előrehaladottságától függően megválasztva a gyógymódot.

A vesék köves megbetegedésének férfiaknál nagyobb az esélye. A kövek általában kalcium-oxalátot tartalmaznak. A tej és tejtermékek bevitelének csökkentésével, sószegény étrend mellett, a kávé, a kakaó, a csokoládé, a spenót fogyasztásának mellőzésével és bőséges folyadékfelvétellel az újbóli kőképződés elkerülhető. Amennyiben az ismételt gyulladások károsítják a veseszövetet, a vesék egyre kevésbé tudják szűrő funkciójukat ellátni. A veseelégtelenség krónikus formája előbb vagy utóbb vesepótló kezelést tesz szükségessé: hemodialízist vagy veseátültetést.

“Kőtermelők”

Napjainkban, a statisztikák szerint, a lakosság mintegy 0,7–2,1%-át érinti a vesekövesség. Előfordulása szoros összefüggést mutat a táplálkozási szokásokkal, életmóddal és a klimatikus viszonyokkal is. A tünetek rendkívül változatos formában jelentkezhetnek. A betegek egy részénél igen ritkán, 10–20 évente képződik egy-egy kisebb kő, és az spontán távozik a vizelettel, komolyabb probléma nélkül. Ezek a betegek folyamatos kezelést nem igényelnek, időszakos ellenőrzésük azonban javasolt. Előfordul azonban, hogy a szervezet évente akár több követ is termel, szövődmények kialakulásához vezetve. A beteg a kövektől csak sebészeti beavatkozással szabadítható meg, a rendszeres gondozás, a diéta, a gyógykezelés elkerülhetetlen.

Veseköves betegek hat parancsolata

1. Minden nap annyi folyadékot fogyasszon, hogy a vizelet mennyisége meghaladja a 2 litert.
2. Ne legyen olyan napszak, hogy nem ivott semmit. Lefekvés előtt még fogyasszon 2 dl folyadékot.
3. Akinek kalciumtartalmú veseköve volt, ne igyon naponta 3 pohár tejnél többet.
4. Akinek húgysavtartalmú veseköve volt, amennyire csak lehetséges, csökkentse a hús és a belsőségek fogyasztását.
5. Egyen minél több teljes őrlésű gabonából készült ételt, kerülje az ételek felesleges utánsózását.
6. Sok mozgással elősegítheti az apró kőszemcsék távozását.

Érdekességek

A vesék nagy tartalék-teljesítőképességét mutatja, hogy ha az egyik vesét betegség vagy baleset következtében eltávolítják, a megmaradt ép vese képes egyedül ellátni feladatát.

Anatómia

A szervezet szűrőberendezése páros szerv. A bab alakú vesék a has hátsó falához közel helyezkednek el.

A metszeten jól láthatóan két réteg: a kéregállomány és a velőállomány különül el. A kéregállomány szűrőrendszerében képződött szűrlet a velőállomány csatornáiban alakul át a végleges vizeletté. A vizelet a vesekelyheken keresztül a vesemedencébe kerül. Innen a húgyvezeték szállítja a húgyhólyagba.

További cikkek



Petefészek


A két diónyi méretű, 3 cm hosszú és 6–8 g súlyú mirigy a méh két oldalán helyezkedik el. A méhhel a petevezetékek és a kötőszöveti szalagok kötik össze. A petevezeték 10–12 cm hosszú, fonalszerű páros vezeték. Belső átmérőjük alig nagyobb egy szőrszálnál. Izomrostokban gazdag faluk azonban kellően tágulékony. Végük kiöblösödik és rojtokkal szegélyezett, körbeveszik a petefészket.
Működés A petefészek női nemi mirigyként két fontos feladatot lát el: havonta termel egy petesejtet, valamint az ösztrogén és a progeszteron női nemi hormonokat választja ki. Működése a pubertással kezdődik és a menopauzáig tart.

A petefészek az agyalapi mirigy hormonjának ösztönzésére kezdi meg ciklikus működését, melynek folyamán a tüszők közül egy növekedésnek indul.

A megfelelő méret elérése után a tüsző megreped, és szabaddá válik a petesejt. Ez az esemény a tüszőrepedés vagy ovuláció. A petevezeték tölcsérszerű végén található rostok a kiszabaduló petesejtet “elkapják” és a vezeték belsejébe irányítják. A petevezeték féregszerű mozgása és a belső felületét borító csillószőrök segítségével továbbítják a méhbe. Amennyiben útközben a petesejt spermiummal találkozik és megtörténik az egyesülés, a petesejt megtermékenyült.

A tüszőérés során ösztrogénhormon termelődik. Az ösztrogén a vérárammal eljut a nemi szervekhez, és eljut a méhbe. Hatására a méh nyálkahártyája megvastagodik. A petesejtjét elvesztett tüszőben sárga pigmentanyagok rakódnak le. Ezután már sárgatestnek nevezik, és elkezdi a progeszteron termelését. A progeszteron hatására az ösztrogén által előkészített méhnyálkahártya alkalmassá válik az új élet kezdetét jelentő megtermékenyített petesejt befogadására.

Ha nem történt megtermékenyítés, és nem jött létre terhesség, a sárgatest 12–14 nap múlva elsorvad. A petefészekhormonok vérszintje lecsökken, miután a méh nyálkahártyája vérzés kíséretében leválik. Terhesség esetén a sárgatest akár 12 hétig is működhet, a terhesség fenntartása érdekében. Szerepét később a méhlepény veszi át. Felnőttkorban átlagosan 28 naponként érik meg egy tüsző és 14 nappal később válik szabaddá az ovuláció alkalmával.

Érdekességek

A női ivarsejtek már a születéskor rendelkezésre állnak. A leánycsecsemők petefészke közel 1 200 000 petesejtet tartalmaz. A pubertásra ezek nagy része elpusztul, és csak 30 000 marad. A pubertás és a menopauza közötti időben ebből is csupán kb. 500 petesejt szabadul ki a petefészkekből.

Betegség, megelőzés, gyógyítás

A petefészek-gyulladás és a petevezeték-gyulladás rendszerint a hüvely vagy a méh fertőzéseiből indulhat ki. A petevezeték-gyulladás különösen veszélyes, mert összenövéseket eredményezhet, megnövelve a méhen kívüli terhesség kockázatát. Késői szövődmény lehet a meddőség is, hiszen a petesejt vagy a megtermékenyített petesejt vándorlása akadályoztatva van. Kezelése során az orvos antibiotikumot rendel, a gyógyulást segíti az ágynyugalom és a meleg. A gyulladásos betegségek megelőzése érdekében fontos, hogy ne hanyagoljuk el a hüvelyi gyulladásokat.

A petefészekben ciszták rendszerint akkor képződnek, ha egy tüsző nem reped meg. Az ok feltételezhetően hormonzavar. Azokat a cisztákat, amelyek egyre nagyobbak és érzékenyebbek, műtétileg távolítják el.

A petefészekrák a negyedik helyet foglalja el a női nemi szervek rosszindulatú megbetegedései között. Alattomos betegségnek is nevezhetnénk, hiszen hosszú ideig növekedhet anélkül, hogy panaszt okozna. Gyógyítását műtéti úton végzik, rendszerint mindkét petefészek eltávolításával, amelyet kemoterápia követ. A rendszeres (évente végzett) nőgyógyászati és onkológiai szűrővizsgálatokon való részvétellel sokat tehetünk a korai felismerésért!

További cikkek

Prosztata


Prosztata


A férfiak többségének időskorban sajnos sok problémát okoz ez a szerv. Kóros megnagyobbodása – a prosztataadenoma vagy prosztatahyperplasia – gyógyszeres kezelés vagy műtét útján mérsékelhető.
Anatómia

A prosztata páratlan szerv, mely szorosan a férfiak húgyhólyagja alatt, ahhoz tapadva foglal helyet. Kb. gesztenyényi nagyságú, izom tapintatú. Alsó része a gáti izomzaton nyugszik, míg hátsó felszíne érintkezik a végbéllel. Ezért végbél felől vizsgálható a legegyszerűbben. A húgyhólyaghoz tapadó részén középen a húgycső fúrja át, és halad át állományán. A prosztata középtáján torkollik a húgycsőbe az ondóhólyagból jövő két ondóvezeték.

Működés

A prosztata simaizomkötegekből, kötőszövetből és mirigyállományból áll. Tulajdonképpen belső nemi mirigy, melynek kettős funkciója van.

• Magömléskor váladéka az ondóhoz keveredik, és annak kb. 20–30%-át alkotja, a spermiumok szállításában és életben tartásában játszik szerepet.
• Második funkciója, mint lobgát, az alsó húgyúti szervek fertőzéseinek leküzdésében játszik szerepet, hasonlóan, mint a felső légúti megbetegedések csökkentésében a garatmandula.

Betegségek

Mivel a prosztata gyűrűszerűen veszi körül a húgycsövet, a mirigy növekedése miatt az egyre jobban összenyomódik. Így azután a hólyag nem képes zavartalanul kiürülni: a hólyag megtelik a vizelettel, vizelési inger is van, de az elfolyás lassú és akadályozott.Ez az állapot a jóindulatú prosztatatúltengés (benignus prosztatahyperplasia, BPH).

A kellemetlen panaszokat okozó betegség a 60 évesnél idősebb férfiak több mint felén kialakul. A betegséggel és az általa okozott panaszokkal azonban nem kell szükségszerűen együtt élni. A problémára van megoldás. A folyamat megállítható, sőt visszafordítható gyógyszeres kezeléssel is.

Oki terápiával (a prosztata méretének csökkentésével) pár hónap alatt tünetmentesség érhető el, folyamatos gyógyszeres kezelés mellett pedig a javulás állandósítható.

A prosztatamegnagyobbodás kezdetben nem okoz problémát. Később viszont már a hólyag nem képes elég erővel átpréselni a beszűkült húgycsövön a vizeletet, így a vizeletsugár elvékonyodik, gyengül. A hólyagból csak hosszú várakozás után, kis mennyiségű vizelet tud ürülni, és mindig van maradék a hólyagban. Ez a visszamaradt, pangó vizelet a baktériumok kitűnő táptalaja, ami gyulladást eredményezhet.

A prosztataproblémák terápiájában, a tünetek enyhítésében a növényi gyógyszerek alkalmazása mellett szól természetes voltuk és jó tűrhetőségük. Terápiás hatékonyságuk magas s mellékhatásuk nincs.

A fiúgyermek prosztatája születéskor néhány g nagyságú, ami a kamaszkorban beinduló androgéntermelés miatt 20 éves korra eléri a 20 g-ot. Kb. további 25 évig ezt a nagyságát tartja, de az ötvenes évek során a legtöbb férfinél növekedésnek indul.

További cikkek

Petefészek


Csontrendszer


Az ember váz nélkül összeroskadna és nem tudna mozogni. A csontváz merevíti ki a testet, és ugyanakkor megvédi a belső szerveket.
Az ember szervezetében összesen 208 db csont található, ami csecsemőkorban még ennél is több, csak később, a növés következtében összeforrnak. A csontok 20 éves korig nőnek, utána csak összetételükben és minőségükben változnak. Nagyságuktól, koruktól függ a magasságunk. Este 1 mm-rel alacsonyabbak vagyunk, mint reggel, mert a gerincoszlop az egész napi járkálástól ennyit összenyomódik.

A csont sűrűségét és szilárdságát a benne lévő ásványi sók adják, a kalcium és foszfor. Látszólag többé-kevésbé változatlan formában képesek akár több tízezer évig is megmaradni a csontok, ami azt a megtévesztő látszatot kelti, hogy az élet során lényegében változatlanok. Ez azonban messze nincs így. A csont nem csak a növekedés, serdülés időszakában változtatja méretét, alakját, hanem az egész élet során folyamatosan módosul, átépül, változik. Ahhoz, hogy a szervezet a csontállományt fenn tudja tartani, megfelelő utánpótlásra van szüksége kalciumból és más ásványi anyagokból, valamint kellő mennyiségben kell termelnie bizonyos hormonokat pl. mellékpajzsmirigy-hormont, növekedési hormont, kalcitonint és nemi hormonokat (nőkben ösztrogént, férfiakban tesztoszteront). Ezenkívül megfelelő mennyiségű D-vitamin-utánpótlás is szükséges ahhoz, hogy a kalciumot felvehesse a táplálékból a szervezet, és beépíthesse a csontokba.

A felnőtt ember napi kalciumszükséglete kb. 800 mg. Ennél jóval nagyobb a szükséglet a csontfelépítés korában, a terhesség során, a korai menopauzában és időskorban (mivel ilyenkor a táplálék kalciumtartalmának már csak 30%-a hasznosul), kb. napi 1500 mg kalciumra van szükség.

A csontok sűrűsége a fiatal évek során egyre nő, és kb. 30 éves korban éri el a maximumot. Ideális esetben a feloldott és újraképződött csontszövet mennyisége egyenlő, valójában azonban az öregedés során a csontépítés mértéke valamelyest mindig kisebb, mint a bontásé, így a csonttömeg az életkor előrehaladtával – ha kismértékben is – egyre fogy.

Ha pedig a szervezet nem képes a csontok ásványi anyagainak a mennyiségét szabályozni, akkor a keménység csökken, a csontok egyre törékenyebbé válnak – kialakul a csontritkulás.

A csontritkulás vagy osteoporosis az első időben nem okoz panaszokat, de egy idő után a csont annyit veszít sűrűségéből, hogy összeroppan vagy törik. (Ilyenkor sajgó fájdalom kezdődik és torzulások alakulnak ki.)


Érrendszer


Testünkben 5-6 liter vér folyik, mely szervezetünk szállítórendszere. A legkisebb sejthez is eljut. A szív pumpálja a testbe, táplálékot és oxigént visz a sejtekhez s onnan pedig elszállítja a bomlástermékeket, a salakanyagokat.

A vér vörös színét a vörösvértestek adják, melyek csak 4 hónapig élnek, de ez alatt 1500 kilométert tesznek meg a testben! A bennük lévő hemoglobin oxigént vesz fel a tüdőben és azt leadja a többi szervben. Számuk nőknél 4,8, férfiaknál 5,4 millió/ml. A vérben lévő fehérvérsejtek a szervezet védelmezői, nagyobbak, mint a vörösvérsejtek, de számuk kisebb. Változtatni tudják alakjukat, így át tudnak préselődni a hajszálerek falán. Így a véráramból kilépve elpusztítják a fertőző kórokozókat. Számuk 4300-10 800/ml.

A vérlemezkék a véralvadásban részt vevő sejttörmelékek, s oly módon tömik be a kis érsérüléseket, hogy szilárd masszává, vérlemezkedugóvá állnak össze. A vér folyékony része a vérplazma. Az emberek különböző vércsoportba tartoznak. Az A vércsoportú emberekben A, a B vércsoportúakban B antigén található, az AB típusúakban mindkettő, míg a 0-sokban ezek egyike sincs jelen. Vérátömlesztésnél ezt figyelembe kell venni, mert nem megfelelő vértípus esetén a vérantigén és az ellenanyag reagálhat egymással, egymáshoz tapadhatnak, s agglutináció következhet be. Ha a test kis mennyiségű vért veszít, azt hamarosan pótolja. Ha azonban 1 liternél többet, akkor beavatkozásra van szükség, a vér rendes térfogatának helyreállítására, vagyis vérpótlásra, vérátömlesztésre.

Természetesen a véradó (donor) vérét teljes vizsgálattal ellenőrzik. A vérvizsgálat felvilágosítást nyújt az ember pillanatnyi s további egészségi állapotáról is. Megállapítják a vércsoportot, a vérsejtszámot s hogy milyen oldott anyagok vannak a vérben. A rendellenes vérszint betegségre utal. A vérszegénység (anémia) gyakori rendellenesség, amelyben a vérnek csökken a hemoglobinszintje. Ez megakadályozza, hogy a vér kellő mennyiségű oxigént szállítson. A betegnek vagy kevés a vörösvérsejtje, vagy ezekben kevés hemoglobin van.

Érhálózatunk

A szív vért pumpál az erekbe, ezek az artériák, melyeken keresztül eljut a vér a test minden részébe. Az artériák egyre finomabb ágakra oszlanak, majd hajszálerekben végződnek. A hajszálerek falain keresztül jut az oxigén és a táplálék a szervezet sejtjeihez. A szén-dioxid és a bomlástermékek pedig visszaszivárognak a hajszálerekbe, majd ezek kiszélesednek vénákká, s ezeken áramlik vissza a vér a szívbe. Testünk vérereinek hossza mintegy 100 000 km! Kétszer is körülérné az Egyenlítőt. Csőhálózatként szövik át a testet. A legnagyobb erek vastagabbak az ujjnál, a vékonyak pedig csak mikroszkóppal láthatók. Vér – normális körülmények között – csak erekben található. A szívből kiáramló vér kb. 25 másodperc alatt járja körbe a testet. Az artéria fala erős, nagy nyomás alatt szállítja az oxigéndús vért. Az érfalat izom veszi körül. Amikor ez összehúzódik, az ér beszűkül, s kevesebb vért enged át. A visszerek vékonyabb falúak, bennük a nyomás kisebb, így gyenge az előrehajtó erő. Sok visszérben – különösen a lábban – vénabillentyűk vannak, amelyek megakadályozzák, hogy a vér saját tömegétől visszafelé folyjon. Ha ez nem zár tökéletesen, a visszér vérrel erősen megtelik, s feszült, tágult lesz. Ez rendszerint a lábon alakul ki.

A vér és a szervek kapcsolata

1. A szív fenntartja a vérkeringést, a vér pedig lebonyolítja a szív anyagforgalmát.
2. A tüdőben a vér leadja a szén-dioxidot és felveszi az oxigént.
3. A lépben lebomlanak az elöregedett vörösvértestek.
4. A belekből felszívódnak a tápanyagok.
5. A vér minden sejt anyagforgalmát közvetíti (középen nagyítva).
6. A máj ártalmatlanná teszi a mérgező anyagokat és felhalmozza a cukrot.
7. A vese kiválasztja a bomlástermékeket és a vizet.
8. A verejtékmirigyek kiválasztják az izzadságot.

Minilexikon

agglutináció: a vérsejtek összecsomósodása;
artéria: verőér, a vért a szív felől szállító ér;
érelmeszesedés: zsírszerű anyagok rakódnak le a verőerek falára. Így a véráramlás lelassul, majd vérrög is elzárhatja az áramlást, ami agyvérzést vagy szívinfarktust okozhat;
hemofília: vérzékenység, a vérből hiányzik valamely véralvadási tényező, s a vér így nem alvad meg;
hemoglobin: a vérben lévő vastartalmú fehérje, mely az oxigént szállítja a szervezetben;
kapilláris: hajszálér;
nyiroksejt: fehérvérsejt-fajta, létfontosságúak a szervezet védekezőképességében, ellenanyagot termelnek;
trombociták: vérlemezkék, a véralvadásban játszanak szerepet;
véna: visszér, a vért a szív felé szállító ér;
véralvadás: az a folyamat a vérben, amely megfékezi a sérült érből származó vérzést oly módon, hogy a vérlemezkék fokozott összetapadásával a vér sűrű, alvadt lesz;
vérszegénység: az az állapot, amikor a vérnek csökkent a hemoglobinszintje

Mit kell tudni a visszerességről?

A visszeresség a leggyakoribb vénás keringési zavar, amely részben civilizációs ártalomként jelentkezik. A visszértágulat egészen fiatal korban kezdődhet: már a 20 év alattiak 15-20%-ánál megfigyelhetőek a tünetek. Az életkor előrehaladtával a visszeresség gyakoribbá válik, az 50 év felettieknek már több mint 60%-a szenved vénás keringési zavarokban. A visszeresség krónikus, előrehaladó betegség, ami azt jelenti, hogy megfelelő kezelés nélkül az állapot romlik, a kezdetben jelentéktelen panaszok egyre fokozódnak, súlyos, esetleg életveszélyes szövődmények alakulnak ki.

A visszeresség tipikusan olyan betegség, amelynek kezelésében, egyensúlyban tartásában kiemelkedő szerepe van a beteg együttműködő készségének. Bármilyen orvosi beavatkozás, gyógyszeres vagy műtéti kezelés csak úgy hozhat tartós eredményt, ha a beteg pontosan betartja az életmódbeli előírásokat. A betegség korai szakában, illetve enyhébb elváltozások esetén a beteg által, otthon végezhető kezelés elegendő a betegség, illetve az állapot egyensúlyban tartására, a teljes panaszmentesség elérésére.

Mi okozza a visszerességet?

A visszeresség a felületes vénák kóros tágulatát jelenti. A vénákban a vér egyirányú, tehát a szív felé történő áramlását a billentyűk biztosítják. Ha a billentyűk nem zárnak tökéletesen, a vér visszafelé áramlik a gyűjtőerekben, ami az érfal kóros kitágulásához, a vér pangásához vezet. Ezt az állapotot nevezzük visszérbetegségnek.

Vannak örökletes tényezők, amelyek hajlamosítanak a visszerességre. Fontos tényező a terhesség is: részben a hormonális elváltozások, részben a terhes méh nyomása miatt gyakori a terhességi visszér, ami azonban a szülés után visszafejlődhet.

Az életmód döntő mértékben befolyásolja a betegség kialakulását. Ha tartósan ülünk vagy állunk, nincs lehetőség az alsó végtagi vénák kiürülésére, hiszen a vénák kiürülését a működő izmok “pumpa” funkciója biztosítja – így azok tovább tágulnak, a visszeresség fokozódik. Melegben a vénás pangás fokozódik, a tágult erek gyulladáskészsége is nagyobb lesz. Ezért fáj a visszeres láb nyáron és ugyancsak ezzel magyarázható a meleg fürdők kedvezőtlen hatása.

Figyeljünk a kezdeti tünetekre!

A visszeres lábpanaszok – főleg kezdetben – nem járnak különösebb fájdalommal. A betegek általában megmagyarázhatatlan, kellemetlen érzésről, “nehéz” lábról és éjszakai lábikragörcsről tesznek említést. A bokatáji, illetve alszárödéma főleg tartós ülés, állás hatására jellemzően a délutáni, esti órákra alakulnak ki. Nagyon fontos, hogy amikor valaki ezeket a tüneteket észleli, illetve felületes vénatágulatot lát az alsó végtagján, forduljon háziorvosához. A kezdeti állapotot célszerű orvosi vizsgálattal rögzíteni, és így lehet eldönteni, hogy milyen módszerrel lehet a betegséget egyensúlyban tartani.

A visszérbetegség szövődményei

A visszérgyulladás jól látható, körülírt piros elszíneződéssel jár, és kemény, meleg, fájdalmas kötegként tapintható. Ezt észlelve feltétlenül orvoshoz kell fordulni. A különböző bőrjelenségek, pl. a bokaízület felett, a lábszáron megjelenő barnás elszíneződés már az előrehaladottabb károsodás jele. Legsúlyosabb stádium a vénás fekély vagy lábszárfekély, amely rendkívül nehezen kezelhető. Általában véve elmondhatjuk, hogy magát a visszerességet kell úgy kezelni, hogy a szövődmények ne alakulhassanak ki.

Amit ma megtehet

A még ki nem alakult visszerességet rendszeres mozgással tudjuk legjobban megelőzni. Különösen fontos ez, ha valakinek a visszerességre hajlama van, tehát családjában halmozottan fordul elő. Vannak olyan tornagyakorlatok, melyekkel célzottan javíthatjuk a vénás visszaáramlást. A “vénás torna” a már kialakult visszereket is kedvezően befolyásolja. Tartós ülés – pl. hosszú utazás vagy értekezlet – során a lábfej, lábujjak mozgatásával elősegíthetjük az izompumpa működését, a vénák kiürülését. A megfelelően megválasztott, úgynevezett “kompressziós” eszközöknek (rugalmas pólya, fásli) mind a megelőzésben, mind a kezelésben nagy szerepük van.

A lábfej, lábszár égő, feszülő érzését gyorsan enyhíthetjük a megfelelő visszérkenőcs alkalmazásával. Erre a célra alkalmas a Doxivenil gél, amely a patikákban recept nélkül kapható. Célszerű – különösen nyáron –, ha a Doxivenil gélt naponta kétszer, reggel és este alkalmazzák. A gél hatóanyagai gátolják az ödéma kialakulását és a gyulladást.

Meleg vizes kádfürdő helyett célszerűbb a zuhanyozás. A láb esti hideg vizes zuhanyoztatása sokat segít az éjszakai lábpanaszok megelőzésében.


A vér és funkciói


A vérkeringési rendszer és természetesen maga vér az, ami az O2-t és a gyomor-bél rendszerben felszívódott anyagokat a szövetekhez, a CO2-t a tüdőhöz, a metabolizmus végtermékeit a vesékhez szállítja, részt vesz a testhőmérséklet szabályozásában, valamint eljuttatja a sejtekhez a hormonokat és a sejtműködést vezérlő egyéb anyagokat.

Nagyvérkör, kisvérkör

A vért a véredények zárt rendszerén a szív pumpálja át, ami a szervezetben tulajdonképpen két, sorba kapcsolt pumpából áll.

1. A vért a bal kamra az artériákon és az arteriolákon keresztül a kapillárisokba pumpálja, ahol a vér egyensúlyba kerül az interszticiális folyadékkal. A kapillárisokból a vért a venulák, majd a vénák a jobb pitvarba vezetik. Ez a nagyvérköri (szisztémás) keringés.

2. A jobb pitvarból a vér a jobb kamrába jut, amely tovább pumpálja azt a tüdőereken keresztül a bal pitvarba, majd a bal kamrába. A tüdőkapillárisokban a vér ki-egyenlítődik az alveoláris levegőben lévő O2-vel és CO2-vel . Ez a kisvérköri (tüdő) keringés.

A vérplazma

A vér alakos elemei – a fehérvérsejtek (leukociták), vörösvértestek (eritrociták) és a vérlemezkék (trombociták) – a plazmával képeznek szuszpenziót. A teljes keringő vértérfogat a testtömegnek kb. 8%-a (70 kg-os felnőttben 5600 ml). Ennek a térfogatnak kb. 55%-a a plazma, mely túlnyomóan vízből, benne oldott sókból és fehérjékből áll. A plazma sokkal több, mint a vörösvértestek puszta szállítója. A test számára vízraktárat biztosít, megvédi az ereket az összeeséstől és az elzáródástól, segít fenntartani a vérnyomást és a keringést az egész testben. Még fontosabb azonban, hogy antitestjei aktívan védik a szervezetet az idegen anyagokkal szemben, mint a vírusok, baktériumok, gombák és ráksejtek; az alvadási faktorok pedig szabályozzák a vérzést. A hormonok szállítása és hatásuk szabályozása mellett pedig szükség szerint hűti vagy melegíti a testet.

A vér sejtes alkotói

1. A vörösvértestek (vvt): képesek felvenni az oxigént a tüdőben, és eljuttatni a testszöveteknek. Az O2 felhasználása energiát biztosít a sejtek számára; a végterméket (CO2) pedig a vörösvértestek visszaszállítják a tüdőbe.

2. A fehérvérsejtek (fvs) kisebb számban vannak jelen: az arány 1:660 vörösvértesthez. 5 fő típusuk van (neutrofilek, limfociták, eozinofitek, monociták, bazofilek), melyek együttműködve biztosítják a szervezet legjelentősebb védőmechanizmusait a fertőzések elleni küzdelemben, beleértve az antitestképzést is. Olyanok, mint egy hadsereg: szétoszlanak a testben, de készek arra, hogy egy pillanat alatt összegyűljenek és harcoljanak egy kívülről betolakodó organizmus ellen.

3. A vérlemezkék sejtszerű részecskék. A véralvadásért megállításáért felelős mechanizmus részei. Összegyűlnek a vérzés helyén és ott aktiválódnak. Az aktiválódás után ragadóssá válnak és dugót képezve összecsapódnak, ami segít “befoltozni” az eret és megállítani a vérzést.

A vér alakos elemei (vvt, fvs, vérlemezkék) zömmel a csontvelőben termelődnek. Magzati korban a májban és lépben is keletkeznek. A csontvelőben minden vérsejt egy közös sejttípusból származik, amit őssejtnek neveznek.

A vérsejtek termelődésének sebességét a szervezet szükséglete szabályozza. Amikor a szövetek oxigéntartalma vagy a vvt-száma csökken, a vesék több eritropoetint (egy hormon, mely fokozott vvt-termelésre serkenti a csontvelőt) termelnek és választanak el. A csontvelő fertőzés esetén több fehérvérsejtet termel és juttat a keringésbe; vérzés esetén pedig több vérlemezkét.



Izomrendszer


Mozgásunk csak akkor lehet kifogástalan, ha az izmok, tömlők, inak, csontok egészségesek és jól működnek.
Az akaratlagos mozgást irányító agyi “parancsok” három – részben elkülönülő – funkciót szabályoznak:

1. Megvalósítják a begyakorolt akaratlagos tevékenységet.
2. Beállítják a mozgáshoz stabil hátteret biztosító testtartást.
3. Úgy koordinálják a különböző izmok működését, hogy a mozgások egyenletesek és pontosak legyenek.

Amikor mozdulatlanul ülünk, izmaink akkor is dolgoznak. Ver a szívünk, lélegzik a tüdőnk, gyűrűznek a beleink, mind-mind az izmok hatására.
Testünkben több mint 600 izom található. Az izmok izomkötegekké fonódnak össze, mert így nagyobb teljesítményre képesek.
Az izmok rostokból épülnek fel. Minden egyes vázizomrost egyetlen sokmagvú, hosszú, henger alakú sejt. Az izomsejtek kémiai, elektromos vagy mechanikai ingerléssel ingerületi állapotba hozhatók, amelyre – mivel speciális fehérjéket tartalmaznak – összehúzódással válaszolnak. Ez az összehangolt összehúzódás hozza létre a mozgást.
Az izmok két végükön inak segítségével rögzülnek a csontokhoz, és az ízületek körül ellentétes működésű csoportokban helyezkednek el.
Morfológiai és funkcionális szempontból megkülönböztetünk váz-, szív- és simaizmot.
A vázizmok felelősek a test tartásáért és mozgatásáért. A vázizom idegi aktivitás hiányában normálisan nem húzódik össze, tehát akaratlagos ellenőrzés alatt áll a működése. A legtöbb vázizomban az izomrostok párhuzamosan rendezettek az inas végek között (harántcsíkolat jellemzi.
A szívizom szintén harántcsíkolt, de működését tekintve, mivel spontán kisülésű ritmuskeltő – pacemaker – sejtjei vannak, külső ingerlés hiányában is ritmikusan összehúzódik.
A simaizomnak, mely többek között a belső szervek falában, erek falában stb. helyezkedik el, nincs harántcsíkolata, és nem alkot egységes homogén kategóriát.

Tudta, hogy:

• A test hatszázötven izma közül több mint kétszázat használunk járás közben?
• Testünk legnagyobb izma a farizom?
• A legkisebb izom a szemben található, hosszúsága csupán 1 mm?
• A leghosszabb izom a felső lábszárban lévő combfeszítő izom?
• A legtöbb izom nyúlékony izomrostkötegből áll, összehúzódáskor akár harmadukra is rövidülhetnek?
• A mosolygáshoz tizenhét izmot használunk, a homlokráncoláshoz viszont negyvenhármat?
• Az arcunkban több mint száz izom van?



Ízületek


Az ízület egyes részei egymással együttműködve hozzák létre a kiegyensúlyozott, biztonságos mozgást.
A csontok egymással érintkezve ízületeket képeznek. Az ízület felépítése határozza meg a lehetséges mozgás kiterjedését és irányát. Az ízületek egy részénél, pl. a koponya lapos csontjai között ún. varratok találhatóak, melyek felnőttkorban már nem mozognak. Más ízületeknél azonban különféle fokú mozgás lehetséges. A vállízületek felépítése pl. olyan, mint egy gömbfej és annak foglalata. Ez teszi lehetővé a ki- és beforgatást, valamint a kar előre-hátra és oldalra történő mozgatását. A könyök, a kéz-, valamint a lábujjak “csuklós” ízületei csak hajlítást és nyújtást engednek meg.

Az ízületek alkotóegységei stabilitást adnak, és egyben csökkentik az állandó használatból eredő károsodás lehetőségét.

A térdízületet az ízületi tok kívülről teljesen körülzárja, de egyben elég rugalmas ahhoz, hogy lehetővé tegye a mozgást és erősen összetartsa az ízület részeit. A tokot belülről ún. szinoviális szövet, ízületi hártya béleli, melynek sejtjei termelik az ízületi folyadékot. Ez a tiszta folyadék kitölti az ízületi tokot, és tovább csökkenti a csontok közötti súrlódást (mintegy “megolajozva” az ízületet), megkönnyíti a mozgást. A csontok (jelen esetben a csípő- és sípcsont) végét sima, kemény, kopásálló védőszövet: az ízületi porc védi, mely mozgás közben felfogja a rázkódást, minimálisra szorítja a súrlódást. Ugyancsak ízületi porcok párnázzák ki a két csont közötti rést is, és így a testsúly egyenletes eloszlását segítik.

Az ízületi tömlők folyadékkal telt kis tasakok, melyek olyan szomszédos képletek között biztosítják a siklást, ahol az egymáshoz történő súrlódás kopást, esetleg szakadást eredményezne (pl. a csontok felett elmozduló bőr és inak között). Az ízületi tok stabilitását ínszalagok, izmok biztosítják, az ízület elülső részének védelmét pedig a térdkalácscsont is segíti.

Az ízületek sérülései, az ízületiszalag-húzódás, szakadás, az ízületi ficam stb. meglehetősen fájdalmasak. Megbetegedései a leggyakoribb szerzett betegségek: gyulladásos és degeneratív formáit különítjük el. A gyulladásos formák közül az akut ízületi gyulladás ma már szerencsére ritka, de annál gyakoribb a reumatoid ízületi gyulladás, mely alapvetően autoimmun megbetegedés. A degeneratív ízületi kórképekben az ízületi túlterhelés következtében a porcfelszínek sérülnek, helyi gyulladást, fájdalmas és reflexes mozgásnehezítettséget eredményezve.

A sérüléseket gyakran egyszerűen pihentetéssel kezelik, de végső esetben lehetőség van a súlyosan sérült ízületek egy részének mesterséges ízülettel való pótlására is.

Érdekességek

A gömbízületek, mint a csípő vagy a váll ízülete, teszik lehetővé a legnagyobb fokú mozgékonyságot.

A csontok formája miatt hívják gömbízületnek. A csuklóízületek, mint a térd és a könyök ízületei, előre és hátra hajlanak. A csúszóízületek, mint amilyen a csukló, hajlíthatók és forgathatók.

Összemegyünk?

Napközben a gerincoszlop porckorongjai összenyomódnak, ezért este, lefekvéskor alacsonyabbak vagyunk, mint reggel, amikor felébredünk.

A csontok az ízületek útján aszerint kapcsolódnak egymáshoz, hogy milyen irányban kell mozogniuk. A vállban pl. gömbízület helyezkedik el, ezért a kar teljesen körbeforgatható. A térdben és a könyökben csuklóízület van, ami csak egy irányban mozog.

További cikkek

A porc tápanyaga


Az ízületek betegségei


Az ízületi bántalmak hazánkban a leggyakrabban előforduló megbetegedések közé sorolhatóak. Több, mint százezren szenvednek valamilyen reumatikus gyulladásban, a porckopásos megbetegedések száma pedig egymilliónál is többre tehető.

Az ízületek alapvetően kétféle módon betegedhetnek meg: gyulladás vagy valamilyen degeneráció, elfajulás által.

A fiatalkor jellegzetes ízületi betegsége az úgynevezett heveny sokízületi gyulladás, amelyet másképpen reumás láznak is neveznek. 9–12 éves kor között a leggyakoribb, de az ötödik és a harmincadik életév között bármikor előfordulhat. Hidegleléssel, 39–40 fokos lázzal, felső légúti huruttal vagy épp mandulagyulladással kezdődik, és lefolyása során sorban az összes ízület gyulladttá válik.

A fiatal felnőttkorban a PCP néven ismert betegség a jellemző, ami leggyakrabban a 30–40 év között veszi kezdetét. Általában alacsonyabb lázzal, egy-két ízület enyhe gyulladásával, duzzadtságával indul, de az idő előrehaladtával minden ízület megbetegszik, ez pedig egyre nagyobb mértékű mozgáskorlátozottságot okoz. A betegség jellegzetes tünete a kezek elváltozása. Az ujjak orsó alakúak, a tövüknél duzzadtak, a végük felé elvékonyodnak és kifelé hajlanak.

Az idősebb, 50 év feletti korosztály idült betegsége az osteoarthrosis. Kialakulásakor az ízületi porc elvékonyodik, a csontszerkezet is megváltozik, és az ízfelszínek szélein különféle csontkinövések keletkezhetnek, másutt pedig csontritkulásos területek találhatók.

A csípő megbetegedése a coxarthrosis, melynek kezdeti tünete az ízület nehéz, fájdalmakkal járó mozgathatósága, különösen hosszabb ülés, pihenés után. Kezdetben a fájdalom az első néhány lépés után elenyészik, később azonban már mozgás közben, sőt éjszaka is jelentkezhet.

A derékfájdalmak, illetve isiászos jellegű fájdalmak legnagyobb részét porckorongsérv okozza. Az öt ágyéki csigolya közül az alsó kettőt elválasztó porckorong valamilyen rossz mozdulat hatására kicsúszik a csigolyák közül, és nyomást gyakorol a csigolyákat összekötő hátsó hosszanti szalagra vagy az ezen a területen futó idegekre. Az első esetben derékfájás, a másodikban isiász, magyarul farzsába jelentkezik. Az isiászról tudni kell, hogy nem reumatikus betegség, hanem ideggyulladás, de az esetek nagyobb részében kapcsolatban áll a reumával.

A gerinc rendkívül kellemetlen megbetegedése a spondylosis, amely gerincelfajulásos folyamat. A csigolyákat összekötő kis ízületek, illetve a csigolyaközi porckorongok elfajulása a kiváltó ok, melynek következtében romlik a csigolyák közötti rugalmas összeköttetés. Szerencsére a gerinc nem válik teljesen merevvé, és a betegség előrehaladása megfelelő kezeléssel megállítható. Leggyakoribb változata a deréktáji spondylosis, azaz a lumbágó, valamint a nyaki spondylosis, amely az előzőhöz hasonlóan komoly fájdalommal és mozgáskorlátozottsággal járhat.

A Bechterew-kór is a gerinc betegsége, egy sokízületi gyulladás, mely elsősorban a férfiaknál jelentkezik, jellemzően 20 és 40 éves kor között. Makacs derékfájással kezdődik, melynek során az oldalirányú hajlás válik korlátozottá. A későbbiekben pedig az egész gerinc egyre nehezebben mozog, mivel az ízületek és szalagok fokozatosan elmeszesednek.

A megbetegedés végső szakaszban a gerinc egyetlen merev, görbe bottá alakul, a beteg görnyedt tartása állandósul, és a fájdalmak már éjjelente is kínozzák a beteget.

Az ízületi gyulladások elkerülése érdekében szükséges megtenni bizonyos óvintézkedéseket. Ilyennek tekinthető az egészséges táplálkozás és rendszeres mozgás, de elengedhetetlenül fontos a hideg időben a réteges öltözködés is. A kesztyű, meleg harisnya, betűrve viselt alsóruházat sok kellemetlen problémától kímélhet meg minket.

Nincsenek megjegyzések: